A neurológiai tünetekkel járó long-COVID akár neurodegeneratív folyamatokkal is járhat.

Az előrehaladott malignus daganatos betegségben szenvedők több mint felénél kialakul az összetett anyagcsere-változásokkal járó cachexia szind­róma. A cachexia jellemzője a súlyvesztésen túl, a zsírveszteség és az izom­tömeg vesztése. A rosszindulatú daganatos megbetegedéssel járó cachexia ellátása sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A cachexiás beteg megfelelő ellátásához szükséges multidiszciplinális folyamatban az egészségügyi rendszer szinte minden résztvevőjének fontos szerepe van, hiszen más-más ponton kapcsolódnak be a beteg ellátásába.

Az Egyesült Királyság kutatóinak egy új tanulmánya megállapította, hogy a koronavírus hosszú távú agyvesztést okozhat.

Metasztázist képző rosszindulatú daganatokban gyakran figyelhető meg cachexia, mely az érintett betegek súlyos állapotromlása következtében gyakran halálos kimenetellel társul. Kezelése mindeddig sikertelennek mondható, melynek elsődleges oka, hogy a mai napig nem ismertek azok a molekuláris folyamatok, melyek kialakulásában szerepet játszanak. A pontos mechanizmus feltárására számos kísérleti modellt hoztak létre, amelyek célja a cachexiát okozó faktorok célzott molekuláris gátlása és kialakulásának megelőzése. Az eddigi, biztató eredmények ellenére a da­ganatos cachexia eredményes klinikai terápiája még várat magára; ehhez nagy esetszámot felölelő klinikai tanulmányok szükségeltetnek.

A nemzetközi tanulmányok szerint a COVID-19-cel kórházba kerülők több, mint 80%-ánál alakulnak ki idegrendszeri komplikációk, és az ilyen betegek nagyobb eséllyel halnak meg, mint a neurológiai bántalmakban nem szenvedők.

Svéd egészségügyi dolgozók arról számoltak be, hogy enyhe COVID fertőzésük után 8 hónappal még mindig vannak tüneteik: leggyakrabban csökkent szaglás- és ízérzés, nehézlégzés és fáradtság.

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

 A nyálmirigybetegségek gyulladásos, bakteriális, virális és daganatos kórképeket ölelnek fel. A heveny szialoadenitisz fájdalommal, gennyesedéssel, duzzanattal jár, s antibiotikummal, nyálmirigymasszázzsal, folyadékpótlással, a nyáltermelés foko­zásával gyógyítható. A vírusos kórképek közül a mumpsz és a HIV-fertőzés terápiája a háttérben álló betegség ellen irányul. Visszatérő vagy idült szialoadenitisz a gyer­mekkori visszatérő parotitisz és a szialolitiázis. A gyulladás hátterében gyakran kő vagy szűkület áll, a kezelés célja az elzáródás megszüntetése. A nyálmirigyek – zö­mükben jóindulatú – daganatai fájdalmatlan szoliter csomókként jelennek meg a nyakon. A kórisme képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával állítható fel.

Gyermekpszichiáterek részére tartott tudományos szimpóziumot a Lilly Hungária Kft. 2014. szeptember 19-én, Budapesten. A szakmai program a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) egyéni és társadalmi szinten jelentkező kihívásait, a betegség diagnosztizálásának és terápiájának irányelveit, az ADHD első vonalbeli gyógyszeres kezelésében immár OEP támogatással alkalmazható Strattera (atomoxetin) alkalmazásának módját, és a témával kapcsolatosan összegyűlt legfontosabb evidenciákat foglalta össze. Az előadásokat és a diszkussziót követően a meghívott szakértők kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg, hogy mit tehetnek a hozzátartozók, a segítők és az alap-, illetve szakellátásban dolgozók az ADHD s gyermekek életminőségének javításáért.